Az alkonyaton túl.....

Hirtelen felrobbant körülöttem minden, a romok szemétjei  hullottak össze-vissza én meg csak álltam és a kezemmel védtem az arcomat. Zuhogni kezdett az eső,reccseget minden.Az esőcseppek hűtőtték le a testemet ami a félelemtől átforrosodott. Elvettem a kezeimet az arcomtól és meredtem magam elé,nem tudtam mi folyik itt. Az eső cseppjei fátyolként takarták a látnivalót előlem,ezért lassan menni kezdtem pontosan ügyelve arra hogynehogy hasra essek a sok törmeléktől a lábam alatt. Homályosan de láttam hogy egy alakzat rajzolódik ki előttem,a szívem kalapálni kezdett,de mégis több szívverés hallatszott. Ahogy lassan közeledtem egy férfit pillantottam meg,az arcát nem láttem még mindig.Megálltam. Kezdtem félni,de nem értettem semmit. Csend volt,csak az eső zaját hallottam,ám akkor valami különös dolgot is. Szívverést. De nem egy szívverést,biztos voltam pedig benne hogy csak ő meg én vagyunk itt. A hang egy közelebb jött,és a férfi egyre közelebb jön. Mire észbe kaptam ott állt előttem és két csillogó barna szemeivel rám néz. Én csak meredtem rá... barna haja elázott és csöpögött le róla a víz,az arca erősen lágy vonásokkal rendelkezett,fiatal volt. Öltönyt viselt. Megfogta a kezemet,és a mellkasára tette. Elkezdtem remegni,és a szemeim kimeredtek.
-2 szíved van...-suttogtam.
Az idegen elmosolyodott.
Könnyes szemmel ránéztem és elkapott a szédülés,ám ő időben megfogott. Arcára pillantottam amin aggódalom ült.Ott voltam  a karjaiban,éreztem ahogy átvan ázva teljesen,de mégis annyira boldogság öntötte el a szívemet mint még soha az életemben.
-Hello- vigyorodtam el,végig a mély barna szemeibe néztem amik ragyogtak rám.
-Hello- vigyorgott vissza rám.Olyan szép mosolyt még sosem láttam.
Hirtelen a hátam mögé nézett,és vicces arcot vágott. elengedett- már megtudtam magam tartani,kijózanottam sokk alól- megfogtta a kezemet,rám nézett hatalmasatt mosolygott.
-Futás! - kiáltotta élesen.
Kézen fogva kezdtünk el futni,közben nevettünk,szúrt a tüdöm,nem volt éppen jó ötlet. De nem érdekelt,hisz azzal voltam akit mindig is vártam. kettőnk jővője ekkor kezdődőtt el. VÉGE?

 

Ui: kitalált történet

 

~.... meredve néztem a tűre ami ott hevert mellettem az ágyon. A kezeim közé temettem az arcomat,és éreztem hogy elönti a melegség,az én sós könnyeim. Levettem a kezem az arcomról és hangosat szipantottam. Bal kezembe vettem a tűt,és felemeltem mindkét kezem. A jobb vénámra néztem. Szép lassan beleszúrtam,a tű hegyes végét,és a folyadék ami benne volt,lassan de biztossan elöntötte a testem minden szegletét. A fájdalomtól többszor felsziszegtem,de nem érdekelt ha fáj, a lelkem jobban fájt. Újból engedtem a kísértésnek-gondoltam. Ez az utolsó gondolat amire emlékszem... mire újból tudtam magamról addigra az utcán hevertem összeverve... sajgot minden porcikám... feláltam,és csak mentem az úton.... nem tudtam merre,csak mentem. Lépteim visszhangoztak a kihalt utcán. "

Őszintén kérdezhetném,hogy én mi a francot művelek megint? Drogos történeteket írok,és lassan olyan mintha két énem lenne. Folyton marakodom saját magammal. Kezd vicces lenni az egész. Bent vagyok a 4 fal közt,és olvasok,én [?] aki utál olvasni,most a kezembe vettem egy 637 oldalas könyvet,tegnap kezdtem el olvasni és már a végénél tartok. nem akarok sehová menni,mert úgy érzem nem tartozom sehová,csak vagyok,és akármerre megyek undorodva nézznek rám,ezért inkább itthon vagyok,mosok,főzők,takarítók....rajzolok...olvasok. netre csak addig vagyok hajlandó feljönni amig fírkantok ide pár sort,jó jó ez most nem pár sorra sikerült bevallom.
Nem érzek ahoz kedvet hogy bárkivel is beszélgessek,vagy találkozzak. Azt hisszem ez a kapcsolatom rovására fog menni,de megértem ha nem akar velem maradni....Kinek kell egy unalmas csaj?! ahogy a férfikat ismerem: nekik nem!!
Valahogy elmerültem egy olyan világban ahol csak Én vagyok,és csak magam. Néha viszont szörnyen magányos vagyok,és elkeseredett amiért nincs senki aki megértené a dolgokat. Egy tudatlan,buta "nő" vagyok,aki nem jó semmire,és csak fájdalmat okoz mindenkinek. És tudom,hogy így van,csak nem merik a képembe mondani mert tudják hogy "lelkisérültpicsavagyok". Azon gondolkodom,hogy elakarok költözni egy tanyára ahol csak én vagyok,senki más,és csak élek ott. Egyedül. Megszoktam hogy folyton egyedül vagyok,de ez már nem is lényeges. De minek is írok le ezt az egészet? felesleges,nem lesz jobb semmi. Pont.

Csak azt tudtam, hogy minden másodperc, amit vele töltök, csak növelni fogja a később elszenvedett fájdalmat. Mint egy drogosnak, akinek nincs elég anyaga, közeledett a végítélet. Minél többre van szükség most, annál nehezebb lesz, amikor kifogytam a cuccból......

 

"Úgy látszik nem hiányzom senkinek.... a drog lassan csábítóként néz velem farkasszemet, és közben vadul lüktet a halántékom. Szörnyű érzés tudni hogy,eltüntem mégsem hiányzom senkinek. Probálom visszafolytani a könnyeimet,ebbe az erölködésbe megfájult a fejem is. "dögöljetek meg" úszott át az agyamon a dolog,de közben szörnyen sajgott a szívem. "elfelejtettek",újabb gondolat szikra pattant ki a fejemből,mert borzalmas volt látni,de így volt. A tű,amiben az anyag volt egyre csábítobbá vált számomra,és tényleg ebben láttam a menedéket,de haboztam hogy belöjjem magam.  Ám végül a magány érzése annyira elöntötte a testemet mint egy kád forró víz,engedtem a csábításnak,fogtam a tűt és gondolkodás nélkül a bal vénámba szúrtam. Felszíszegtem a fájdalomtól. A tű a földön landolt. Hátradülve vártam a hatást. Pár másodperc múlva szédültem,és zokogtam ahogy csak tudtam.....""

 Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani.

Paulo Coelho

Majd ha egynap úgy ébredsz hogy nem vagyok ott ahol mindig voltam,elmentem fel a csillagokba!

"-Te szereted őt,és ezért fáj a szívem!!- kiabálta a képembe.
-É-ééén....- nem tudtam mit mondani,én aki folyton valami frappáns szöveget mond,nem tudtam semmit mondani.
-Ne is tagadd! látom rajtad,ahogy mosolyogsz,igen mert rá gondolsz! Látom a fényt a szemeidben,és ez fáj nekem.- a szavai késként hasítottak belém. Lesütöttem a szemem szégyenemben.
-Öszintén?- néztem a szemébe,összerakva gondolataim- Várok rá.Csak ennyi.
Többet nem szóltunk egymáshoz,csak ültünk egymás mellett,és elmerültünk gondolatainkban. "

 

"Szeretném a csillagokat látni...és utazni."

- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

Alkyoni Papadaki
 

-Te angyal vagy?
-óóó.... igen:) 

 

Az univerzum csodálatos, tökéletesen rendezett, és oly végtelenül nagy, hogy áttekinteni, felderíteni, vagy teljes egészében megérteni talán soha nem is lehet.

 

Magunk vagyunk minden: a gondolataink, az életünk, beteljesült álmaink. Magunk vagyunk minden, amik csak lenni akarunk. Határtalanok vagyunk, akár a végtelen univerzum.

 

 

 

Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent,
Ami még nemrég lelkemig hatott;
Mi lett belőlem? Emberek közt járó,
El nem siratott, bús élő halott.
 

~Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.~

 

 

Felejteni akar - mindent, mindent elfelejteni. Mintha minden, ami eddig történt, csak álom lett volna. Elmúlt, szétfoszlott, elég volt - elege van a régi életéből, a régi érzelmekből. Újnak, idegennek, védtelennek érzi magát, kiforratlannak, akinek mindent elölről kell kezdenie. Teljesen idegen ebben az új világban, telve félelemmel.
 

 

Előszőr is mindenkinek Kellemes nyarat kívánok!

Régen írtam... aham... nagyából leírom mik történtek. Országos rajz versenyt nyertem első helyezett lettem... tök jó.
Ennyi:P ma megkaptuk a bizonyítványt,lehetett volna jobb is.
Mostanság úgy érzem sokat változtam,sokak szerint rossz irányba,de szerintem sosem voltam még ennyire józan...
ˇ"Hiányzol... suttogtam az éjszakába,közben a szívembe szörnyű felismerés csillant fel.
Szeretem őt. De hogy lehet olyan embert szeretni akit nem is ismerek,akiről azt sem tudom létezik-e? Magányos vagyok. Sz.... - nem ezt nem szabad kimondanom,úgy érzem akkor világvége történne,reménytelen érzelmek. Nem szabad egy vágyat szeretnem... vagy talán mégis? Talán egy váratlan napon eljön?
Nem tudom,de egyet igen,és azt hiszem ez a pecsét örök nyomott hagyott a lelkemben is: "Szeretlek" ezt a szót csillagporral írtam be a szívembe..."

 

Ha engem kérdeznek, mindenki életében van olyan pillanat, amikor tehetetlennek érzi magát, és csak a remény és a hit van neki. Aztán történik valami; valami, ami túl komoly ahhoz, hogy megértsük, és örökre megváltozik minden.

MA tudtam meg hogy Elisabeth Sladen, alias Sarah Jane Smith. 2011. április 19-én, kedden reggel halt meg, rákban. Nyugodjék Békében,és örök nyugalomban. 

,Ő a tűz és a jég.És a harag.Olyan mint az éjszaka és a vihar a nap szivében.Ősi és örökkévaló.Az idő középpontjában fénylik,és látja az univerzum,hogy változik.És rendkivüli. 

Sokáig gondolkodtam vajon hogy fogok meghalni ha eljön az idő,de sosem akartam tudni mikor halok meg,mert a tudat ölt volna meg.
Ma is úgy kezdődőtt minden ahogy szokott,de ma mégis,eljött a halálom napja....
Ez a történet az én halálomról szól.

-Kapaszkodj!!! Roseeeeeee!!!!-üvöltötte a Doktor miközben Rose-t a végtelen űr kezde magával ragadni,Rose csak nézte az üvőltőző férfit,akinek a fájdalom olvasható volt az arcán.Rose probált kapaszkodni,de a mágneses erő olyan nagy volt hogy nem bírta tovább magát megtartani. Csak nézte a Doktort,és tudta soha nem látja többet. Rose apja ekkor a másik világból hirtelen megjelent,elkapta Rose-t, Rose a Doktor szemeibe nézett aki több méterre volt tőle,és a hirtelen felismerés látszodott a szemeibe. Rose és az apja eltüntek. Egy másik világba került,odaszaladt a fehér falhoz ami már bezárult,nem volt több egyszerű falnál mégis egy világot választott el.
-Visszaakarok menni!!! -ütötte ököllel a falat-engedjetek vissza!!!- a könnyei folytak.
A doktor a másik világban a falhoz sétált a kezét a falra tette és az arcát is,hallgatozott,az arca bús komor volt.
Rose is így tett,érezték egymást,de elbúcsúzni nem tudtak.
Doktort és Rose-t az idő elvette őket egymástól. A világvége kegyetlen csapást mért rájuk,a gyászt.

Tavaszi meleg este volt,a tiszta égen a csillagok ragyogtak.Felnézett és elképzelte ahogy a csillagok közt utazik egy férfival,akiről nem tud semmit.Kiválasztotta melyik csillagokra akar menni,mosolygott elképzelte,annyira beleélte magát,megszűnt számára minden...
Érezte hogy valóra fog válni,és az egész univerzumot,teret,időt átutazik a titkozatos idegennel. Érezte és hallotta a szavakat.
-Velem tartasz?-mosolygott rá a férfi,azzal a sármos vigyorral a képén,barna szemei csillogtak.
-Pe-persz!!-vágta rá a lány boldogan,majd kiesett a szíve a helyéről.
-Akkor induljunk!-tapsolt
Megfogta a lány kezét,megszorította és egymásra néztek.Együtt indultak bejárni az egész univerzumot.
-Meddig maradsz velem?-nézett barna szemeivel a lány kék szemeibe
-Örökre.

 " A világvége bármikor bekövetkezhet.És bárkivel megtörténhet,ez a világvége a szív és a lélek együttes megtörését jelenti."

"Ha az igazságot mondják, az nekem sohasem fáj... Csak a valóság"

"Az embernek nem szabad mások álmait megvalósítania, ha annak az az ára, hogy félre kell dobnia értük a sajátját."

"Az idő csalóka. Az egyik nap még álmodozol, a másik nap meg valóra válik az álom."

"Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van."

 A világvége a Te szívedben történik...neked kell harcolnod hogy túléld a legkegyetlenebb dolgot....a gyászt.

Forró Naplemente 

  Hát itt vagy!
-Elbúcsúzni jöttem,nem tudom mennyi időnk van,talán csak pár percünk.
-Látlak még valaha?- sírt,a hangja remegett a lánynak.
-Nem lehet!
-De één Szeretlek,Szeretlek,Szeretlek a fenébe is!!!-kiabálta elcsukló hangon,az arcát a tenyerébe temette...
-Helyes! Azt hiszem... sőt tudom hogy ha most talákozunk utoljára elmondhatom hogy én is Sz...
[ A férfi eltünt.Sose tudta elmondani a lánynak mennyire szereti.Lehajtotta a fejét és egy nagy levegőt vett. Elvesztették egymást örökre,az idő elvett tőlük mindent...]

Ma nem mentem suliba mivel beteg vagyok,de holnap remélem már mehetek. Nyuszikám meggyógyult,így visszatért minden a kerékvágásba.
Szúrattam magamnak piercinget,de hamar elkellett tőle búcsúznom... mivel begyulladt,meg nagyon fájt.Így már csak pár kép emlékeztet rá hogy volt.
Csütörtökön lesz a barátom szülinapja...hm... már tudom mit fogok neki vásárolni=) de nem írom le mivel lehet olvassa a blogomat,és hát nem akarom lelöni a poént...
Megint nincs ihletem festeni sem rajzolni.... majd megjön... végre csütörtökön elkezdődik a tavaszi szünet,de sajnos nem lesz hosszú... mind1 már csak egy hónap és szüüünet. Már éppen ideje.
Azon gondolkodtam,hogy tényleg valóság lehet e az amit elképzeltünk? minap megint megnéztem a Titok c. filmet,és abban az van hogy amit szeretnénk az valóra vállik,csak hinnünk kell benne és pozítívan gondolkodni és cselekedni! régebben már probáltam e szerint cselekedni,és pár doloog amit szerettem volna valóra vált,ami érdekes, hogy van egy füzetem,ebben leírtam azokat a dolgokat amiket szeretnék,és kb egy héttel ezelőtt megkaptam a festőállványt amit szerettem volna holott anyu nem is tudta hogy szeretnék egy ilyet, a füzeteimet nem szokta olvasni,ebben biztos vagyok!
Most Új álmot kezdtem szövögetni,ami elég bizarr de hiszem hogyha optimistán gondolok erre és elképzelem hogy az enyém és hálás vagyok síkerülhet elérni,nagyon bizom benne!!
Ami mindig eszembe jut hogy 2008-ban is használtam a Titkot,és lerajzoltam azt hogy én egy fiúval szerepelek egy képen... és ez a dolog 2010-ben visszaköszöntöt mivel van egy kép a barátommal ami úgyanúgy néz ki mint a rajzom nézett ki... nagyon érdekes dolgok ezek,amiket leírunk egy papírra az sosem tünik el örökre ott marad,akárcsak a kimondott szó,ha valamit kimondunk és gondolunk nem lehet visszavonni többet. Talán tényleg csak ennyiből állna a világ? Gondolatokból? és amit szeretnénk azt megkapjuk? Igen!! de csak úgy ha nem a múltbéli sebeinket nyalogatjuk,hanem probálunk is tenni valamit azokért a dolgokért amit szeretnénk.Még nekem is furcsa hogy 17 éves fejjel ilyen dolgokat írogatok.
Sosem szerettem az átlagos dolgokat,és ez az egész azért vonz mert nem átlagos,lehet kételkedni ebben,mindig azt mondom hogy a csodákban az kételkedik,aki fél az ismeretlentől és ÁTLAGOS,nem szeretem,sőt elítélem azokat akiknek csak a monoton" élet" az élet. Na erre majd még visszatérek,de legyen elég ennyi egyenlőre...

Első portré festésem.... " Doctor" 

Első vásznam: 

Halihó!

Nagyon régen írtam,de őszintén nem volt időm. HA meg van egy kevés időm,akkor festek vagy alszok. De most majd tavaszi szünetben probálok írni,kicsit többet.
Nem is tudom már mikor írtam utoljára... na egy kis összefoglaló: betöltöttem a 17. évemet *--* csodálatos 17. szülinap volt,beteg voltam mint egy idióta -.-"
A suli elég jól megy. Rengetek vitám van,de mindig kijővők a gondokból,hála isten a makacs természetemnek. Már nem sok kell és itt a nyár!
Nyáron mandulaműtétem lesz,mert már menthetetlen ez a 1 kis gonosz itt bent:)
Egyiknap,a VivaTv-ben bemutatták a sztárok a kedvenc rajongói ajándékukat... AFC Tomi bemutatta az enyémet is,nagyon boldog voltam! Egyre többen kérnek meg hogy alkossak.
Versenyeken veszek részt. Egyiken 6. lettem. Most egy diploma munkán dolgozok...
Nekem mindenem a festészet és a rajzolás,de főleg a festészet.A kezem folyton alkotna...ha lenne erre időm. Imádok festeni,áááá nagyon is. Elkezdtem vászonra festeni és annyira jó.Nagyon szeretem az egészet. Azt vettem észre hogy egyre jobban kezdek magamba fordulni... kicsit rémisztő,de jobban szeretek a saját világomban lenni.
Nagyon megszerettem a Ki vagy Doki? [ Doctor who ] c. sorozatot... most ez ihlet meg,de nagyon!
Sokan bolondnak tartanak amiért,a halálról és egyéb dolgokról beszélek,amik másnak bizarrul hatnak...nem tehetek róla,engem vonz az ismeretlen és a szépség.Mindenben meglátom a szépet. Viszont annyira utálok emberek közé menni,probálok ez ellen küzdeni de valahogy nem megy... egyszerűen...
Vannak dolgok amik annyira rosszul esnek,de az illető nem veszi észre magát. Olyan rossz érzés mikor a barátom a jelenlétemben bámul meg egy másik csajt,de annyira hogy rámered szinte... szarul esik kifejezetten. Jah,tudom hogy hűséget fogadott nem vakságot mégis rosszul esik.
Azt hiszem,amiket gyerekkoromban láttam,és álmodtam az mind hazugság. Hazug az összes mese,történet amiket láttam és olvastam. A szerelem nem győz le mindent,és a szerelem nem boldogság csupán egy hazug mese amivel tömik a kicsik fejét.
Szeretnék valami különleges dolgot az életembe! Valami nem hétköznapit.....

~Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.~ 

Halihó!

Elég régen írtam gondoltam pár gondolatot megosztok.
rengeteget kell tanulni azt hiszem ezzel semmi újat nem mondtam... már várom a szünetet de ezzel sem vagyok egyedül.ez a hét mondani sem kell borzalmas volt idegességgel telt... a sok köcsög csak húzza az ember agyát annyira idegesítő....Remélem a jővőhét jobb lesz.
Ha van időm akkor festek,rajzolok,ez az egyetlen ami jót tesz a lelkemnek és kikapcsol.
Márciusban lesz a szülinapo nagyon várom,jővőre már én is nagykorú leszek,kicsit furán hangzik.....Hmm.... szeretném elhagyni magyarországot és egy szép karriert kialakítani,nem akarok politizálni de Mo.-n semmi lehetőség nincs.. mindegy mára ennyi.  

Jézuskaaa annyi minden történt mostanság.XD kezdjük is. Lassan közeledünk szerelmemmel az egy év felé. [ nem szakítottunk]. A félévim nagyon szép lett és igazán büszke lehetek magamra,példás lett a szorgalmam :D De ennek megittam a levét.... streszelek nagyon sokat,na ebből is kialakult az osztályon belül egy szép kis pletyka. Üzentem az osztályfőnőknek hogy lelkileg és fizikailag is rosszul vagyok ezért nem megyek aznap suliba,erre már egyből ment a pletyka  hogy biztos megbolondultam mert emo vagyok. Előszőr is aki azt mondja rám hogy emo vagyok az egy köcsög. Tisztázuk nem vagyok emo sem ímo sem apám f.sza.! Azért mert fekete a hajam... de mindegy,felesleges elmagyaráznom mert midnig lesz pár bunkó ember aki szellemileg fogyatékos.
Amúgy tényleg a bajban derül ki hogy kik az igazi barátaink!! Vagy hogy kikre számíthatunk ha gáz van.
Már nagyon várom a nyarat *___* De szerintem mindenki!
Elment az egyik oszitársunk. Hétfőn meg jön egy új lány.
Megint begyulladt a pc-m :s
Amúgy asszem átfogom költöztetni a blogomat máshová,mert nagyobbak a lehetőségek mint itt.
Cicukám egy hétig beteg volt és most nagyon boldog vagyok hogy végre vele lehetek ^O^
Tegnap is rengeteget hülyültünk.Imádom az én kis nyuszikámat.

Egyenlőre ennyi.

Hy!

Na,asszem ideje írni :) a félévim nagyon jó lett,és büszke vagyok magamra.
Ezen a héten nem voltam suliba mivel beteg lettem,mandulagyulladásom van,megint :P hétfőn vissza orvos mert nem lettem jobban.
Már csak pár hónap és nyár. Ha minden jól megy megyek az én kis Incusomhoz tavaszi szünetben :D remélem síkerül^^
Az előző bejegyzésem[ címe: szánalmas] a sok kis prímítvnek szól akik a küslő alapján ítélnek. Magyarországon ha fekete a hajad,emos vagy ezt jegyezd meg!
Amúgy egy fontos döntésre jutottam, a tegnapi kis incidens a pohárba lévő vízet felhergelte... Nem pazarlok szót a pasim hülye haverjaira,csak úgy lényegesen elmondom mire jutottam. Mivel nem akarok több cirkuszt,szarom le hogy rólam mint mondanak mert engem már évek óta nem érdekel. csak vicces hogy a sok kisembert felrudom idegelni,ez mindig profin ment :)
Nem akarok a Kornélnak több veszekedést szítani a "tökéletes" kis haverjai közt. Még ma szakítok vele. Én nagyon szeretem őt és nem akarom hogy mindig miattam szívjon... majd talál valakit akit elfogadnak a kis barátai és ő is boldog lesz. Én végeztem. nem szeretem azon embereket bántani akiket szeretek.Úgyhogy ma vége lesz.... állatira rossz érzés hogy ez a pár hónap után ma lesz pont vége.Nagyon rossz,de jobb lesz neki így. nem felejtem el azt amit átéltünk. Ez van.

majd valamikor felrakom a mostani művemet :P
Na most egyenlőre ennyi=)

Pacsi: Saya

A köcsögöknek akik probálnak oltani!

Emosnak mondanak pedig csak művész vagyok hódít a kamu mint hogy fiú vagyok.Eladtam magamat az emosoknak,mert eret vágni még királyabb.Feltörlöm a vérem egy zsepkendőbe aztán megyek a fellépni msn-re...a suliba én vagyok a szexy csajszi,bár nem ártott volna egy egykis plasztik.....még a haver megvéd nincs baj mostanában az élet is szar,így megyek most már a halálba ha velem jösz még királyabb...wc-be pózolok a napiszarnak,sokat köszönhetek a remigtonnak.Ez a hajvasalás,meg a hajlakkozás nyíssad a szád jön a lefikázás.A sok nyomi azt mondja emo vagyok,rólam írogatnak az oldalukon.A sok ratyi szertint gagyi vagyok.,de mit tehetnék ha boldog vagyok? magamat is jobban oltom szét mint te,miért nem láttam hallottam rólad sohase? ...."

Kedves 2011!
Komolyan azt hittem hogy mikor majd betoppansz az életembe akkor pár új dolgot hozol és jobb lesz minden,de sajnos tévedtem.Elhoztad az új évet...és? leszophatsz annyira szar!
Üdvőzlettel: BloodSaya
 

Sziasztok olvasók!

Semmivel nem jobb ez az év mint az előző,úgyanolyan unalmas... pár dolog azt hiszem kezd változni az életembe és az sem pozítív írányba!! úgy érzem hogy valakiknk fájdalmat fogok okozni pár döntésemmel. Ezek a döntések már azt hiszem régóta itt vannak.
Amúgy is gondoltam hogy írok mert rossz lelki napjaim vannak,nem érzem érzelmi téren jól magam. És most nem szerelemre meg ilyen nyálas dolgokra gondolok,hanem nincs érzelmi biztonság. Úgyértem hogy nem tudom hogy egyik percről a másikra milyen hangulatom lesz,ami picit rémisztő de már kezdem megszokni.
Egyszer tudnám pontosan hogy mit is akarok,komolyan én lennék a legboldogabb.
Minden miatt csak stresszelek... utálom a sulit is...
2 sznű emberek vesznek körül és vigyáznom kell hogy nehogy váratlan kés szúrást kapjak... már senkinek semmit nem hiszek el még azoknak sem akik közeli" barátok".

Saya