~.... meredve néztem a tűre ami ott hevert mellettem az ágyon. A kezeim közé temettem az arcomat,és éreztem hogy elönti a melegség,az én sós könnyeim. Levettem a kezem az arcomról és hangosat szipantottam. Bal kezembe vettem a tűt,és felemeltem mindkét kezem. A jobb vénámra néztem. Szép lassan beleszúrtam,a tű hegyes végét,és a folyadék ami benne volt,lassan de biztossan elöntötte a testem minden szegletét. A fájdalomtól többszor felsziszegtem,de nem érdekelt ha fáj, a lelkem jobban fájt. Újból engedtem a kísértésnek-gondoltam. Ez az utolsó gondolat amire emlékszem... mire újból tudtam magamról addigra az utcán hevertem összeverve... sajgot minden porcikám... feláltam,és csak mentem az úton.... nem tudtam merre,csak mentem. Lépteim visszhangoztak a kihalt utcán. "
Őszintén kérdezhetném,hogy én mi a francot művelek megint? Drogos történeteket írok,és lassan olyan mintha két énem lenne. Folyton marakodom saját magammal. Kezd vicces lenni az egész. Bent vagyok a 4 fal közt,és olvasok,én [?] aki utál olvasni,most a kezembe vettem egy 637 oldalas könyvet,tegnap kezdtem el olvasni és már a végénél tartok. nem akarok sehová menni,mert úgy érzem nem tartozom sehová,csak vagyok,és akármerre megyek undorodva nézznek rám,ezért inkább itthon vagyok,mosok,főzők,takarítók....rajzolok...olvasok. netre csak addig vagyok hajlandó feljönni amig fírkantok ide pár sort,jó jó ez most nem pár sorra sikerült bevallom.
Nem érzek ahoz kedvet hogy bárkivel is beszélgessek,vagy találkozzak. Azt hisszem ez a kapcsolatom rovására fog menni,de megértem ha nem akar velem maradni....Kinek kell egy unalmas csaj?! ahogy a férfikat ismerem: nekik nem!!
Valahogy elmerültem egy olyan világban ahol csak Én vagyok,és csak magam. Néha viszont szörnyen magányos vagyok,és elkeseredett amiért nincs senki aki megértené a dolgokat. Egy tudatlan,buta "nő" vagyok,aki nem jó semmire,és csak fájdalmat okoz mindenkinek. És tudom,hogy így van,csak nem merik a képembe mondani mert tudják hogy "lelkisérültpicsavagyok". Azon gondolkodom,hogy elakarok költözni egy tanyára ahol csak én vagyok,senki más,és csak élek ott. Egyedül. Megszoktam hogy folyton egyedül vagyok,de ez már nem is lényeges. De minek is írok le ezt az egészet? felesleges,nem lesz jobb semmi. Pont.
