HTML

Az alkonyaton túl.....

Az élet olyan mint egy óriás kerék...van hogy elszédülünk benne...

Friss topikok

  • Elhaym: Boldog szülinapot előre is. Nem tudnám elhagyni Magyarországot. Ha választanom kéne karrier vagy ... (2011.02.18. 14:24) ....
  • Elhaym: @BloodSaya: Remélem kinövik az ilyen viselkedést. :( (2010.10.27. 13:29) ezmegaz

Linkblog

Te vagy létezésem értelme

Rose Tyler 2011.06.30. 22:44

Hirtelen felrobbant körülöttem minden, a romok szemétjei  hullottak össze-vissza én meg csak álltam és a kezemmel védtem az arcomat. Zuhogni kezdett az eső,reccseget minden.Az esőcseppek hűtőtték le a testemet ami a félelemtől átforrosodott. Elvettem a kezeimet az arcomtól és meredtem magam elé,nem tudtam mi folyik itt. Az eső cseppjei fátyolként takarták a látnivalót előlem,ezért lassan menni kezdtem pontosan ügyelve arra hogynehogy hasra essek a sok törmeléktől a lábam alatt. Homályosan de láttam hogy egy alakzat rajzolódik ki előttem,a szívem kalapálni kezdett,de mégis több szívverés hallatszott. Ahogy lassan közeledtem egy férfit pillantottam meg,az arcát nem láttem még mindig.Megálltam. Kezdtem félni,de nem értettem semmit. Csend volt,csak az eső zaját hallottam,ám akkor valami különös dolgot is. Szívverést. De nem egy szívverést,biztos voltam pedig benne hogy csak ő meg én vagyunk itt. A hang egy közelebb jött,és a férfi egyre közelebb jön. Mire észbe kaptam ott állt előttem és két csillogó barna szemeivel rám néz. Én csak meredtem rá... barna haja elázott és csöpögött le róla a víz,az arca erősen lágy vonásokkal rendelkezett,fiatal volt. Öltönyt viselt. Megfogta a kezemet,és a mellkasára tette. Elkezdtem remegni,és a szemeim kimeredtek.
-2 szíved van...-suttogtam.
Az idegen elmosolyodott.
Könnyes szemmel ránéztem és elkapott a szédülés,ám ő időben megfogott. Arcára pillantottam amin aggódalom ült.Ott voltam  a karjaiban,éreztem ahogy átvan ázva teljesen,de mégis annyira boldogság öntötte el a szívemet mint még soha az életemben.
-Hello- vigyorodtam el,végig a mély barna szemeibe néztem amik ragyogtak rám.
-Hello- vigyorgott vissza rám.Olyan szép mosolyt még sosem láttam.
Hirtelen a hátam mögé nézett,és vicces arcot vágott. elengedett- már megtudtam magam tartani,kijózanottam sokk alól- megfogtta a kezemet,rám nézett hatalmasatt mosolygott.
-Futás! - kiáltotta élesen.
Kézen fogva kezdtünk el futni,közben nevettünk,szúrt a tüdöm,nem volt éppen jó ötlet. De nem érdekelt,hisz azzal voltam akit mindig is vártam. kettőnk jővője ekkor kezdődőtt el. VÉGE?

 

Ui: kitalált történet

 




Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bluerose.blog.hu/api/trackback/id/tr273028665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása