Könyörögtem,de ő letette a telefont. Remegett a kezem,és a szemem könnybe volt lábadva,eldobtam a telefont,az nagy recsennéssel földet ért elindultam a sötét éjszakába. Megakartam halni,úgy éreztem nincs semminek értelme,örülten fájt a mellkasom,alig kaptam levegőt. 4 srác jött velem szembe,részegek voltak,vihogtak és felém mutogattak. Nem féltem. Közelebb jöttek és a földhőz csapták a sörös üveget, darabokra hullott, a szilánkok hangjától összerezzentem. Hirtelen félelem járta át a testem,de megakartam halni,itt az alkalom. Az üveget az egyik a torkomhoz szorította,és közben röhögtek. Elkapott a hányinger a szaguktól,és mélyről jővő gyülőlet tengerként öntött el.
a sötétben mély morgás hallatszott,mind a négyen hátra néztek,egy bronz szőke hajú,sápadt arcú srác állt ott,vicsorogva.
-Takarodjatok!- szólt rájuk élesen,és undorral.
Támadóim futva menekültek. A srác megfogta a kezemet,és rámnézett,nagyon lágy tekintette volt,de olyan furcsa.
Sétáltunk. Ám ő remegni kezdett,rámnézett izzót a szeme vörösen.
-Vámpír vagyok...- hörögte. Szemei kidülettek,és a fogaival vicsorgott,szemfogai megcsillantak az utca fényébe. Hátráltam,de úgy éreztem halálosan beleszerettem ebbe a vámpírba.
-Te nem fogsz engem bántani!-jelentettem ki határozottan.
Ám ekkor letepert a földre,és a fogait a nyakamba mélyeztette,a fájdalomtól felsíkoltottam,de aztán nem szóltam többet. Hallottam a csendben ahogy szuszog,és nyeli a véremet. Egyre gyengébnek éreztem magam. Aztán hirtelen hatalmas fájdalom nyílalt a nyakamba. Rángatozni kezdtem,égtek az ereim,mintha tűzet gyújtottak volna,a srác felállt és remegve nézett le rám. Olyan volt mintha sírt volna.
-Sajnálom,sajnálom,annyira sajnálom- nyögte keservessen,a keze ökölbe volt szorítva és a szájához tartotta. Ezt hajtogatta,de aztán a fájdalom az agyamig hatolt.Elájultam.
Kinyitottam a szemem,2 arc nézett rám. Egy ágyban feküdtem.Oldalra néztem, infúzióra voltam kötve,de amit belém vezettek vér volt. Elöntötte az agyamat a félelem,pillanatok alatt felültem az ágyon,egy tükör volt szembe velem,csak meredten néztem magam benne. Szemeim vörösek voltak,arcom sápadt,és ami feltünő volt: nyakamon egy tenyérnyi hegesedés mintha egy darabot kitéptek volna belőlem.
-Sajnálom.- hallottam a vámpír hangját. A többiek nem szóltak,hatan voltak a teremben.
Kitéptem magamból a vér infuziót,és örült módon járkálni kezdtem. az ágy mellett széken ruha volt terítve,amilyen gyorsan tudtam felöltöztem,ők nem szóltak,de a sajnálat olvasható volt az arcukról. Tapados fekete nadrágot kaptam magamra,egy fekete karbót,és egy fekete térdig érő csizmát. Sírni akartam,de valahogy nem folytak a könnyeim. Megráztam a fejemet,és szaladni kezdtem ki a házból. Vámpír lettem,ebben annyira biztos voltam mint a múlt éjszakai történésekben,de mégis olyan volt ez mint egy mese.
[ folyt. köv] [ kitalált történet,ezt álmodtam.]
