,Ő a tűz és a jég.És a harag.Olyan mint az éjszaka és a vihar a nap szivében.Ősi és örökkévaló.Az idő középpontjában fénylik,és látja az univerzum,hogy változik.És rendkivüli.
Sokáig gondolkodtam vajon hogy fogok meghalni ha eljön az idő,de sosem akartam tudni mikor halok meg,mert a tudat ölt volna meg.
Ma is úgy kezdődőtt minden ahogy szokott,de ma mégis,eljött a halálom napja....
Ez a történet az én halálomról szól.
-Kapaszkodj!!! Roseeeeeee!!!!-üvöltötte a Doktor miközben Rose-t a végtelen űr kezde magával ragadni,Rose csak nézte az üvőltőző férfit,akinek a fájdalom olvasható volt az arcán.Rose probált kapaszkodni,de a mágneses erő olyan nagy volt hogy nem bírta tovább magát megtartani. Csak nézte a Doktort,és tudta soha nem látja többet. Rose apja ekkor a másik világból hirtelen megjelent,elkapta Rose-t, Rose a Doktor szemeibe nézett aki több méterre volt tőle,és a hirtelen felismerés látszodott a szemeibe. Rose és az apja eltüntek. Egy másik világba került,odaszaladt a fehér falhoz ami már bezárult,nem volt több egyszerű falnál mégis egy világot választott el.
-Visszaakarok menni!!! -ütötte ököllel a falat-engedjetek vissza!!!- a könnyei folytak.
A doktor a másik világban a falhoz sétált a kezét a falra tette és az arcát is,hallgatozott,az arca bús komor volt.
Rose is így tett,érezték egymást,de elbúcsúzni nem tudtak.
Doktort és Rose-t az idő elvette őket egymástól. A világvége kegyetlen csapást mért rájuk,a gyászt.
