Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltűnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. (...) Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövőm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.
Álmodtam. Álmomban te voltál a mindenség,én meg a végtelen és ahogy megfogtad a kezem mi lettünk a világmindenség....
Csókod olyan kozmikus,minden olyan varázslatos...
