"Mikor már éreztem hogy nem néz rám úgy ahogy azelőtt,tudtam....tudtam hogy lassan kilép az életemből. Ez az érzés villámcsapásként ütött a szívembe egy mély sebet,de nem szóltam csak lehajtottam fejem.Miért könyörögni ha már mást szeret? végig ez járt a fejemben. Elengedtem a kezét..."ég veled" sóhajtottam a szél felé...."
....és a híd mi köztünk épült,most mér elsem ér téged.....
2010.11.12. 08:51
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
-
Minden olyan kozmikus...
-
Az összes szeretet közül az számít igazán, amit nem viszonoznak.
-
A társadalom boldogságkényszert ró ránk, és ha nem vagyunk boldogok, reménytelen csődtömegnek érezzük magunkat.
-
Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni.
-
Ha az ember magányra vágyik, akkor nem az egyedüllét, hanem csak a megfelelő ember közelsége kell neki!
A bejegyzés trackback címe:
https://bluerose.blog.hu/api/trackback/id/tr122443802
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.