... A mai napom úgy szar ahogy van... de azért voltak benne jó dolgok is,pl. hogy a barátommal voltam mag délután és nevettünk....
Az iskola unalmas úgy ahogy van. Holnap nem megyek suliba,mert nem fogok levetkőzni egy vad idegennek.... iskolai vizsgálat.....pfúú.... anyámnak de de még a barátom előtt sem vetkőzők le akkor majd pont kis millió ember előtt,mi? na az baszna be,utálom a testemet... erről ennyi...
Úgy gondolom a tegnapi napról felesleges írnom mert már a szálak többségét ami a veszekedésbe volt,elvesztettem.És már lényegtelen,a szar keverőket lekell szarni,de nem felejtek!
Hányadék vagyok.... ezen nincs mit vitázni.... csúnya vagyok és nagy a seggem....
megakarok halni. utálok lánynak lenni,egész életemben utáltam. Bárcsak,adná az isten vagy a sátán hogy meghaljak! Nem akarok ilyen kín szenvedééssel a lelkemben élni tovább.... Egyszerűen lassan szétszakadok ott bent!!
utálom az iskolámat ahová járok....semmi alapja nincs...mindenki csak játsza az agyát.Tanárokkal semmi bajom sőt....
Nem eszek rendesen amúgy,hánytatom magam,remélem segít.Tegnap elkapott az ideg és késsel szétvagdaltam a karomat,nagyon szép lett,mikor belevágtam a kést a kezembe és egy rántással végighúztam semmi fájdalmat nem éreztem....most sem fáj, a karom már megszokta a vagdalást. Ahol nem lát senki sírok....de őszintén még sírni sem tudok,nem tanították meg hogy kell. Csak vagyok. Szenvedek,de vagyok.
Sok teher nyomja a vállamat kurva sok,de nem szólok semmit. Hallgatok. Minden beszélni arról ami így is fáj? jobb ott bent. Azt nem tudom hogyan fér el bennem ennyi szarság,de elfér,és nem tud onnan kijönni,ami kikészít idegi alapon.
Nem vagyok lány... nem érzem hogy annak akarok lenni... talán azért mert gyerekkoromban fájjon kellett látnom hogy apám egy geci állat és félrekurt mindenkivel és anyámat széjjel verte előttem.... istenért is basszus,még csak 7 éves voltam! És látnom kellett ahogy rúgdossa és tépi....megsem bírtam mozdulni.... csak utána letérdelni és sírni,csak sírni.... a fél életemet kisírtam.... aztán a bátyám is bántott egész életemben... vert,megakart ölni,csúfolt,erőszakoskodott velem... megalázott... apám meg folyton: " te egy ócska ringyó leszel" köszönöm a bíztató szavakat. Mégsem lettem az....
Elszöktünk.... fel pestre.... de nem akarom tovább írni,valahogy nem megy.... kikészít emlékezni,elfog a hányinger és az utálat!
Valaki tud valami jó módszert arra hogyan kell túlélni az életet?
Rá kellett jönnöm, milyen minimális a szókincsem, nem tudom kifejezni azt a fájdalmat és felháborodást, amit éreztem. Szánalmas. Magam is tisztában voltam vele, milyen szánalmas vagyok.
